Minden,ami Glambert,tőlem neked!;)

 Másnap unalmamban mentem a barátnőmékhez.Már éppen befordultam Adam-ék utcájába.A szívem hevesen verte a bordáimat.Egek!Adam háza elé értem.Áthívta az egyik barátját,és vele szórakozott a slaggal.Adam-en a fürdőruha csurom víz volt,a haverján nemkülönben.Éppen elmentem előttük,mikor...

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-a jéghideg víz az egész testem elárasztotta,és csurom víz lettem.

Adam és a haverja majd' meghaltak a röhögéstől.

-Na várjatok csak,most visszakapjátok!-Azzal berohantam hozzájuk az udvarra.Nem volt nehéz,mert mivel kint voltak,így a kapu is nyitva volt.

Szórakoztunk egy darabig,amíg mindenki csurom víz nem lett,mikor meghallottuk Julie hangját.

-Itt meg mi az ördög van?A másik utcába hallani a kiabálásotokat.-nézett ránk kérdően.

-Neked is szia...-mondtam csípősen.

Hirtelen támadt egy ötletem.Szegény Julie...

-Adam,légyszíves,gyere ide!Mondani szeretnék valamit.-kacsintottam alig láthatóan Adam-re.

Ismertettem vele a tervemet.

-Figyuzz ide!Ti fogjátok a slagot,és amíg én elterelem Julie figyelmét,ti lelocsoljátok.Oké?

-Oké!

Rohantam is Julie-hoz.Szóval tartottam egy darabig,és láttam,hogy már Adam-ék készülődnek a bulira...

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-sikoltott fel barátnőm is,mi meg megint majd' meghaltunk a röhögéstől.

-Na várjatok csak...!

Így szórakoztunk kicsit.

***

-Végül az utolsó hír:Adam Lambert kirúgta tehetséges billentyűsét,Lisa Harriton-t a csapatából.Vajon miért rúgta ki?Kérdeztük a neves énekest,de nem nyilatkozott.-tájékoztatott minket a TV hírmondója.

Egy pillanatig le voltunk Julie-val sokkolva,aztán...

-Na jó!Megyek,és beszélek a fejével!-mondtam dühösen.

-O...ké.-mondta furcsa hangon barátnőm.

Fél perc alatt összekaptam magam,aztán már biciklivel mentem is Adam házához.Mikor odaértem,becsöngettem.Vártam.Semmi.Még egy csöngetés...Adam végre kijött.

-Szia Do...-kezdte,de félbeszakítottam.

-Adam Lambert!Mondd meg nekem,ez az egész mire volt jó?!Miért kellett kirúgnod Lisát,mikor tehetséges?!-ordibáltam a nyílt utcán.

-Figyelj Dora...Gyere be,és megbeszéljük.-próbált megnyugtatni,de nem bírt velem.Senki sem bír velem,ha dühös vagyok.

-Nem érdekel!Nem megyek be hozzád!Bánom a napot,mikor megismertelek,bánok mindent,ami hozzád köt!Te olyan hülye vagy,Adam!Nem bírod felfogni a borsónyi agyaddal,hogy a tűzzel játszol?!Nem érted meg,hogy zaklatni fog a média?!-ordibáltam vele.Már a fél utca kijött az ordibálásomra,de nem érdekelt.

-Dora!Hallgass!Még egy szó,és megbánod!-jött ki a sodrából.

-Igen?!Meg mersz fenyegetni?!Ezért még számolunk!-Aztán eltekertem onnan a biciklimmel.

***

Sírva ültem a szobámban,bánva,hogy elmentem sértegetni Adam-et.Még mindig szerettem,nagyon is.Zokogtam a szobámban,és egyedül akartam lenni.

Hirtelen kopogtak az ajtómon.

-Bejöhetek?

Ez a hang...Szívem ütött.Még jobban elkezdtem zokogni.Csukladozva,remegő hangon kiszóltam:

-Minek akarnál ide bejönni?

A kopogás abbamaradt,aztán arra emeltem fel a fejem,hogy Adam guggol előttem.Hosszas hallgatás után viszont megszólalt:

-Ilyenkor az ember egy született szemétládának érzi magát.

Én csodálkoztam rajta,miért mondja ezt.

-Te érzed magad szemétládának?Én hordtalak le mindennek,és annyira megbántottalak,hogy még bocsánatot sem merek tőled kérni.Ezek után hogy nézzek a szemedbe?-zokogtam.

Éreztem,hogy a keze az én kezemen van.Aztán az állam alá nyúlt,és felemelte a fejem.Mikor kinyitottam a szemem,az első dolog,amit megláttam,a szemei voltak.Pislogtam egyet,mert a kép kicsit homályos volt.

-Nem baj,nem haragszom.-simogatta meg az arcom.-És kérlek,ne emészd magad!-nézett rám legszebb nézésével és legcukibb mosolyával.

Visszamosolyogtam rá,és ő letörölte a könnyeket az arcomról.

-Megölelhetlek?-kérdeztem félénken.

Ő bólintott,én meg megöleltem,de úgy,hogy a nyakába ugrottam.Szegénynek már vörösödött a feje,mikor elengedtem.

-Köszönöm,Adam.Köszönöm,hogy ezeket a szemét rágalmakat megbocsátottad nekem.

-Ugyan...Semmi baj,Dora.-intett egyet.

Most nagyon boldog vagyok.Boldog,hogy itt lehetek vele.