Minden,ami Glambert,tőlem neked!;)

 Három nap telt el a veszekedés óta.Azóta elmentünk bungee jumping-ozni,ugrálóvárazni,lovagolni,és még sok mást csinálni(komolyan,mint a kétévesek XD).Korán felkeltem,mert menni akartam Adam-hez.De ő...Megelőzött.Ő jött el hozzánk.Mikor csengetett,még a hangulatom nagyon unott volt.Kinyitottam az ajtót,és...

-Szijaaa!!-ugrottam a nyakába.

-Szija!-ölelt meg ő is.

-Gyere beljebb!

Bekísértem a nappaliba.Apám ott ült,nézte a TV-t.Mikor meglátta Adam-et,rögtön felpattant a helyéről,és már nyújtotta is ki a kezét.Jellemző...

-Szia,Adam!Michael Jackson vagyok.-mutatkozott be.

Adam csak tátott szájjal bámult,majdnem a földről kellett összekaparni az állát.

-É-é-én me-meg Adam Lambert vagyok.-rázott kezet apámmal dadogva a megilletődöttségtől Adam.

-Mielőtt megkérdezed,igen,nyugodtan tegezhetsz.-Apám esküszöm,hogy gondolatolvasó...

Glambert elmosolyodott.

-Köszönöm,Michael!

-Jó,apa,én most felmegyek Adam-mel a szobámba.-szakítottam félbe a beszélgetésüket.

Mikor felértünk,Glambert-nek tátva maradt a szája.A falamon minden tele volt az ő képeivel...

-Aztaa!Dora,te ekkora rajongó vagy?-ámuldozott mosolyogva.

-Háát!Tudod,milyen helyes vagy?-Hoppsz!Elszóltam magam.-Akarom monda...

Nem tudtam befejezni,mert Adam-re rájött valami,és megcsókolt!Érted?Pont engem csókolt meg!

-ohh,szörnyen sajnálom...-pironkodott,pedig ez egyáltalán nem volt rá jellemző.

Lazán legyintettem,még mindig kicsit sokkolt állapotban.

-Mit sajnálsz?-bátorodtam fel kicsit.

Hirtelen eszembe jutott valami.Ránéztem az órámra...Körülbelül már vagy öt-hat órája itt voltunk fent kettesben.Este van...

-Aludni kéne...-ásítottam egy nagyot.

Ő megigézve nézett rám.

-Adam,jól vagy??-lengettem meg a kezem a szeme előtt.

Válasz helyett csak megcsókolt...Én viszonoztam,és ebből kialakult egy fergeteges csókcsata...

***

Reggel arra ébredtem,hogy egy férfi csupasz mellkasán fekszem.Kinyitottam a szemem,és legszebb álmom vált valóra:Ez a férfi itt mellettem maga a vonzerő,Adam volt!

Ugyanakkor meg is ijedtem.Ugyan abban a pillanatban ébredtünk fel,és felültünk az ágyban.Héé,álljunk csak meg!Ha már mindketten egy ágyban vagyunk,akkor...

-Lefeküdtem veled?-kérdeztük egymást ugyan abban a pillanatban.

-Úgy tűnik.-mondtuk megint ugyan abban a pillanatban.

Ezen nevetnünk kellett volna,de ehelyett csak még jobban beparáztunk.

-És mi van,ha terhes leszek?-kérdeztem aggódva.

-Csak nem...Bár emlékeznék arra,hogy tegnap mi volt!Túl fáradt voltam,így nem emlékszem!-siránkozott és aggódott Glambert is.

Nem lehetek terhes...Az képtelenség lenne!Mármint nem képtelenség,csak durva lenne.Mert azért egy meleg sztártól teherbe esni...A média csak ezen csámcsogna.Adam gondolkodott,láttam kirajzolódni homlokán a finom kis ráncokat.Ohh!Ezt annyira bírtam!

-Felejtsük el ezt,jó?Mintha meg sem történt volna.-próbálkozott könnyíteni a lelkiismeretén Glambert.

-És mi van,ha ez örök nyomot hagyott bennem?Mármint,érted,mire gondolok??-kérdeztem már majdnem sírva a hülyeségem miatt.Az a hülye csókcsata!Ha nem lett volna,akkor most nem lennék ilyen tudatlan állapotban!

Válasz helyett hallgattunk mindketten.Ezt hogy élem túl??

***

Mindenesetre próbáltuk meg nem történtnek tekinteni a dolgot.Adam éppen hírdetni akarta,hogy keresnek új billentyűst a háttérzenekarába,mikor megszólaltam,hogy én is tanulok szintetizátoron játszani.Adam erre elmosolyodott.Komolyan,mintha az éjjel semmi sem történt volna...

Elkísértem a szintetizátorom mellé,és leültem,hogy játszak neki egy dalt.Kiválasztottam a Fever-t.A végén mindig félre szoktam nyomni egyet,de most csak nem fogom elrontani!Elkezdtem játszani,mikor már a végére értem,jött az a mumus hang...És nem hiszem el!FÉLRE NYOMTAM!!!De nem álltam meg.

Mikor vége lett a számnak,Glambert csak nézett rám cuki kék szemeivel.

-Hát,Dora,ez...Hogy is mondjam...-kezdte,de beleszóltam.

-Igazán rossz volt?-kezdtem csalódottan.

-Nem!Épp az,hogy fenomenális volt!Csodálatos,fenomenális,király,jó...Ragozzam még?-lepett meg.

-És ezt komolyan is gondoltad?Nem csak azért mondod,hogy ne sérts meg?-néztem rá kétkedő pillantással.

-Igen,komolyan gondoltam,és nem,nem csak azért mondom,hogy ne sértselek meg!

Ezzel igazán meglepett.Nem erre számítottam,főleg a rontás után...Ja,igen,a rontás!

-De Adam,rontottam...-néztem csalódottan lefelé.

-De nem álltál meg!A többi ember már megállt volna,és elkezdett volna hisztizni,hogy kezdje már újra,de te nem álltál meg!

Nahát...Egyre jobb!

Végül is,Adam döntött.

-Gratulálok,bekerültél a csapatba!-ölelt át.

-Köszönöm!-sikoltoztam nem annyira hangosan,és a nyakába ugrottam Glambert-nek.

Na,akkor ezentúl én leszek a háttérzenekar billentyűse...Megígérem,nem okozok csalódást!És főleg neked nem,Adam.